Ki a jó vezető?
Számomra a jó vezető végső ismérve, hogy mi történik az általa irányított szervezetben, ha nincs ott. Amikor nem delegál, nem motivál, nem oltja az esetleges tüzeket, vagyis nem a rendszeren belül dolgozik, hanem kívülről szemlélve keres hosszú távú megoldásokat...
Ha meg akarjuk tudni, a vezetők milyen jól készítették fel beosztottaikat arra, hogy helyt álljanak, valószínűleg a leginkább azt érdemes megnézni, hogyan teljesítenek akkor, ha a vezető egyszer csak eltűnik, nekik pedig egyedül kell továbbvinniük a feladatokat.
Szerintem a legtöbb vezető nem örülne, ha ilyen radikális helyzet állna elő. Csakhogy a valóságban mindenféle dolog megtörténik. A 2012-es Red Tails – Különleges légi osztag című filmben elhangzik egy érdekes megállapítás: „A tapasztalat kegyetlen tanító, először a vizsga jön, és csak utána a tanítás.”
A rátermett vezetők saját magukat az utolsó, mindenki mást pedig az első helyre teszik. A proaktív vezetők egyénileg és közösségileg is arra készülnek fel, hogy a lehető legjobb eredményeket érjék el a lehető legrosszabb körülmények között. A sikerhez egy soha véget nem érő körre van szükség, amely tanítással és képzéssel kezdődik, amit értékelés és további képzés követ, aztán pedig az egész a végrehajtásban teljesedik ki.
Tizennégy éves cserkészként a létező legjobb képzést kaptam vezetésből egy másik cserkésztől, aki a rangsorban eggyel felettem állt. Amikor kijelölte elérendő eredményeimet egy kéthetes táborban, tárgyilagosan ezt mondta: „Az élet nem népszerűségi verseny. Menj, és végezd el a feladatodat!”
A való életben attól, hogy egyszerűen „elvégzi a feladatát”, még senki nem válik vezetővé. A ma, és ami még fontosabb, a holnap vezetőjének rendelkeznie kell jövőképpel, alkalmazkodóképességgel és kitartással, hogy boldoguljon egy digitális világban, amelyet analóg emberi lények népesítenek be.
De van egy alapvetően fontos összetevő, amely soha nem változik: Mutass példát!
(részlet a 8 lecke a harctéri vezetésről vállalkozóknak című kötetből)
