Az emberi élet útjain kétféle cél kísér bennünket. Az egyik világban azok a célok lakoznak, amelyeknek kereteit a fizika, a logika, s a józan ész határozza meg. Ezekről el lehet dönteni – némi szemöldök-felvonással vagy higgadt fejszámolással –, hogy reálisak-e vagy sem. Ha például holnapra szeretnénk felérni a Mount Everestre edzés nélkül, hát bizony könnyen kiderül, hogy nem a csúcs, hanem a légszomj vár ránk.
A másik világ azonban jóval különösebb. Itt azok a célok vannak, amelyek a maguk valóságát nem előre kapják, hanem a cselekvéseinkből születik meg a létük. Mintha a jövő – kissé félénken, de mégis kíváncsian – arra várna, hogy végre mozduljunk, és a tetteinkkel formáljuk meg. Itt a gyakorlati lépések teremtik meg azokat a feltételeket, amelyek nélkül a cél puszta képzelgés volna.
A kétféle világ között könnyen eltévedhetünk. Mert az illúzió veszélye ott leselkedik minden sarkon.
Ha minden célt úgy kezelünk, mint ami majd „kialakul”, mintha a valóság valamiféle jóindulatú kertész volna, aki gondozza álmainkat, akkor hajlamosak vagyunk:
- figyelmen kívül hagyni a valós korlátokat,
- túl sok erőforrást temetni halva született ügyekbe,
- és elmenni a visszajelzések mellett, mintha azok csupán bosszantó zajok lennének.
De ugyanilyen veszélyes a másik véglet is. Ha túl korán mondunk ítéletet, és egyetlen vállrándítással minősítünk valamit „nem reálisnak”, akkor:
- lemondunk olyan lehetőségekről, amelyek talán mégis működtek volna,
- elutasítjuk a sors szeszélyes, de néha kegyes fordulatait,
- alábecsülhetjük saját hatásunkat a világra.
A bölcsesség talán ott húzódik a kettő között, a senkiföldjén, ahol még nincsenek biztos válaszok, csak irányok. Ez a bölcsesség azt mondja: indulj el kisebb lépésekkel. Ne vakmerő lendülettel ugorj a mélybe, de ne is állj mozdulatlanul a parton. Engedd, hogy a valóság feleljen a tetteidre, hogy párbeszéd alakuljon ki közted és a lehetőségek között.
Nem te diktálod egyoldalúan ezt a beszélgetést, de nem is kell meghunyászkodva alkalmazkodnod hozzá. Ez a kapcsolat inkább hasonlít egy lassú, kimért táncra: olykor te vezetsz, máskor a valóság húz finoman arrébb – de a ritmust együtt teremtitek meg.
A célok világában nem az a legfontosabb, hogy előre lásd a teljes utat. Csak annyi, hogy felismerd: a reális és a lehetetlen között nem mindig a fizika húzza meg a határt, hanem az, hogy hajlandó vagy-e megtenni az első lépést, és figyelni arra, ami utána történik.
