Az agyad rendszeresen elkövet egy alapvető tévesztést: a tevékenységet eredményként érzékeli. Ha csinálsz valamit, a jutalmazó rendszered már küldi is az elégedettség impulzusát. Ez egy evolúciós maradvány, ami egykor nagyon hasznos volt, mára azonban katasztrofális mellékhatása lehet.
Sokan tehát nem azért nem haladnak a céljaik felé, mert lusták, hanem mert folyamatosan produktívnak érzik magukat, miközben egyáltalán nem a megfelelő dolgokon fáradoznak.
A tűzoltó csapdája
Van egy különleges típusú ember, akit mindenki nélkülözhetetlennek tart. Mindig elérhető, mindig segít, mindig megoldja a sürgős problémákat. Őt hívjuk, ha baj van.
De vedd észre: ez nem erény, ez egy csapda.
Az agyunk a sürgősséget fontossággal azonosítja — holott a kettő szinte soha nem esik egybe. Ami sürgős, az ritkán fontos. Ami fontos, az szinte soha nem sürgős.
Az "tűzoltó" napjai a sürgős-nem fontos negyedben telnek (ld. Eisenhower Matrix), miközben a valóban lényeges, hosszú távú célok hónapokig érintetlenül állnak.
A felismerés pillanata általában fájdalmas:
"Rengeteg mindent csináltam az elmúlt két évben — de ahol tartok, az pontosan ugyanott van, ahol két éve voltam."
A halogató csapdája
A "tökéletes halogató" nem halogatja a munkát. Éppen ellenkezőleg: dolgozik rajta. Folyamatosan. Újra és újra átnézi, finomítja, csiszolja — mert még nem elég jó.
Még egy kis munka, és akkor kész lesz, akkor indítja el, akkor beküldi.
Ám a tökéletesítés mögött legtöbbször nem a minőség iránti igény rejtőzik. Hanem félelem. A visszautasítástól, a kritikától, a kudarctól.
Ez a tökéletesítés azonban nem a munka része — ez egy kifinomult halogatási stratégia, ami önmagát lelkiismeretes munkának álcázza.
A rendszergyűjtő csapdája
Elolvasta és kipróbálta a GTD-t, bevezette a time blockingot, letöltött egy Pomodoro-technikára épülő appot, aztán még másik négy különböző feladatkezelő alkalmazást, van kockás füzete és persze egy bullet journalt is vezet. Talán éppen most olvas egy új könyvet a reggeli rutinokról...
Bár ezek valamennyien hasznos és jól alkalmazható technikák, a "rendszergyűjtő" a saját produktivitásának fejlesztésével van elfoglalva és nem magával a munkával.
Számára minden új módszer egy rövid lelkesedési hullámot hoz, ami viszonylag hamar elhal. De a keresés folytatódik, mert mélyen él a meggyőződés: létezik egy tökéletes rendszer, ami majd mindent megold.
De nem létezik.
Sohasem a rendszer a probléma, hanem az ember, aki nem érti a lényeget...
Mert ők hárman kívülről nézve sikeresek: a tűzoltót csodálják, a halogatót lelkiismeretesnek tartják, a rendszergyűjtő pedig fejlődik és tanul.
A változtatás
A változás mindig ugyanott kezdődik: fel kell ismerni a mintát.
Nem általánosan, hanem konkrétan. Mindenkinek a saját viselkedésében, a saját tetteiben.
Elképzelhető, hogy magadra ismertél valamelyik szerepben? Sokan vagyunk így ezzel és azt gondoljuk, hogy akkor már elég holnaptól másképp csinálni a dolgokat.
De ez sajnos egyáltalán nem ilyen egyszerű. Mert az agy éppen azt a gondolkodást használja a saját vizsgálatára, amely a csapdát fenntartja.
A megoldás pedig nem önismeret kérdése. De erről majd legközelebb...
